A PERESZLÉNYI SZKÓLA
Mivel felmerült az igény arra, hogy templomunknak saját önálló szkólája legyen, ezért 2013 januárban megalakult a pereszlényi szkóla. Alapítója, és egyben vezetője Balga Zoltán plébános . Tagjai zenekedvelők, illetve zeneművészek, akik a liturgia szépségéhez előénekesi szolgálatukkal járulnak hozzá.
A szkóla tagjai:
- Allarám Katalin,
- Halász Henriett,
- Klukon Krisztián,
- Klukon Tünde,
- Mokso Dávid,
- Škultéty Brigitta,
- Tóth Angelika,
- Tóth Miriam,
- Varga Katalin,
- Záhorsky Erzsébet.
Az első nyilvános fellépésük 2013. február 17,-én nagy sikert aratott. Az interpretáció gyönyörű hangzással és mély lelkiséggel áthatva felemelő volt a hallgatóság számára.
A szkóla jellemvonásai az egyházi előírások, liturgikus hagyományok, zenetörténeti és pasztorális tapasztalatok alapján:
A szkóla célja a liturgia alázatos szolgálata. Ezzel ellentétes: önmagunk művészetének előtérbe állítása, kiélése, a vezető zenei produkció-vágya, sőt a tagok puszta éneklési kedve is.
A szkólák nem ritka ünnepi produkciókkal ékesítik az istentiszteletet, hanem rendszeresen, hétről-hétre szolgálnak a misén és a zsolozsmában, mégpedig a liturgiába szervesen beletartozó énekekkel.
A zsinat kívánságának megfelelően, elsősorban a Szentírásból és az egyház liturgikus könyveiből vett szövegek megszólaltatása adja énektárukat. Anyaguk gerince a szertartáskönyvek szerint az illető naphoz vagy időszakhoz tartozó szövegek zenéje.
Az Egyház ismételten kijelentette, hogy saját zenei stílusának a gregoriánumot tartja, mert ez a szövegeknek legmegfelelőbb zenei kifejezés, mert ez közelíti meg legjobban az egyházi zene eszményét, s ez illeszkedik be a legszervesebben a liturgiába. Az egyházi megnyilatkozások jogosnak ismerik el a népéneknek és a polifon zene remekműveinek alkalmazását. Nem nevezhető szkólának az olyan együttes, mely engedményt tesz egyháziatlan, nyíltan világias, a liturgiától idegen könnyűzenei divatoknak.
A szkóla vezetőinek és tagjainak pontos és részletes liturgiai tudással kell bírniuk, hogy mindig tudják mit, miért énekelnek, abban elmélyedjenek, a gyakorlati kérdésekben pedig helyes elvek szerint döntsenek.
A szkóla nem szorítható vissza a népének vezetésére, és jogosan iktat be olyan tételeket, melyeket a nép figyelemmel hallgat. Ugyanakkor azonban a szkóla nem is szakadhat el a néptől. Fokozatosan be kell vezetniük a népet a liturgikus éneklésbe, az adottságoknak megfelelően választott műfajok és tételek helyes sorrendjében (responzumok, ordináriumok, antifonák).
A szkólák ideális létszáma 8-10 fő, nők vagy gyermekek esetében kissé több. A hagyományos nagy énekkarok szkóla-jellege a fent vázolt eszményhez közeledve erősödhet. De már egy-két előénekes is betöltheti a szkóla szerepét, vagy legalább annak egy részét.